Az oldal jelenleg feltöltés alatt áll.

Dagantok

A nemi szervek daganatainak előfordulása a változókorban és azután

Bár a különböző daganatos betegségek valamennyi életkorban előfordulhatnak, vannak olyan tumorok , amelyek klimax idején jóval gyakrabban jelennek meg. A felnőttkori jó- és rosszindulatú tumorok mindegyike jelentkezhet a változókorban.

Daganatok

Eszter 54 éves, 3 éve már nem menstruál és ugyanennyi ideje nem is járt nőgyógyásznál, mert úgy gondolta, hogy a menopauza után erre már nincs szükség. Időnként azonban 4-5 napig tartó, alvadékos, sötét színű hüvelyi vérzései vannak, ezért kereste fel a menopauza szakambulanciát. Megtörtént a nőgyógyászati rákszűrés: a méhnyakról levett (citológiai) minta normál sejteket mutatott, kétkezes hüvelyi vizsgálatánál sem tapintottak semmi kórosat. Hüvelyi ultrahang vizsgálat kapcsán az ebben az életkorban szokásos 2-3 mm-es méhnyálkahártya helyett megvastagodott, 14 mm-es nyálkahártyát találtak. Elvégezték a méhtükrözést és az egészségügyi méhkaparást, és a szövettani lelet kezdődő méhnyálkahártya rákot igazolt. Ezután megtörtént a végleges műtét: a méh és a függelékek (petefészkek és petevezetők) eltávolítása. A betegnél néhány hét múlva klimaxos tünetek – hőhullámok, éjszakai izzadás, ingerlékenység, hangulati labilitás – jelentkeztek, ezért bőrön keresztüli tüszőhormon kezelést kezdtek el. Azóta panasz és tünetmentes.

A felnőttkori jó- és rosszindulatú tumorok mindegyike jelentkezhet a változókorban , ebben az időszakban bizonyos daganatok előfordulási aránya megváltozik. A menopauza (azaz az utolsó menstruáció) előtt, a fogamzó-képes kor végén, elsősorban 40-50 év között gyakoribb pl. a méhmióma, a méh jóindulatú simaizom-daganata. A menopauza után (posztmenopauzában) ritkább, sőt: a már meglévő miómák mérete ilyenkor inkább csökkeni szokott. A méhnyak rákja 30-40, valamint 60-70 éves korban a leggyakoribb, de gyakorlatilag minden életkorban előfordulhat. A méhtest rákja viszont típusosan a posztmenopauza betegsége. Alattomosan jelentkezik: fájdalmat nem, csak igen előrehaladott, már sokszor gyógyíthatatlan állapotban okoz, egyetlen tünete a vérzési rendellenesség. Ebből az is következik, hogy változókori, vagy későbbi vérzészavar esetén az egészségügyi méhkaparás és a méhtükrözés nem csak a kezelés, azaz a vérzés megszüntetése, hanem a diagnózis felállítása miatt is szükséges. Az emlőrák a változókorban a leggyakoribb, az emlők időnkénti tapintásos, ultrahangos, és röntgen vizsgálatának (mammográfia) jelentősége ezért eléggé nem hangsúlyozható. Ma már azt is tudjuk, hogy a megfelelő módon alkalmazott menopauzális hormonterápia nem növeli az emlőrák kockázatát . A petefészek daganatai a menopauza előtt gyakrabban jóindulatúak (elsősorban ciszták), a posztmenopauzában inkább rosszindulatúak (különböző szövettani típusú rák-fajták). A hüvely és a szeméremtest rosszindulatú tumorai is gyakoribbak posztmenopauzában.

Mindebből következik, hogy a nőgyógyászati rákszűrés a menopauza után ugyanúgy szükséges, mint a nemi teljesség korában, mert a menstruáció megszűnése nem véd a rosszindulatú daganatok kialakulásától, sőt, bizonyos rákfajták gyakoribbá válnak.